Kapuzárási pánik

Mi az a kapuzárási pánik? Erről szól az alább írás.

kapuzárási pánik

A kapuzárási pánik kifejezést Carl Gustav Jung pszichoanalitikus nevéhez köthető. 

Az emberi életet két jelentős részre oszthatjuk:

Az élet első felében keressük az utunkat, a fejlődést, a célokat, formáljuk önmagunkat, keressük a helyünket a világban.
Az életünk második felében pedig lassítunk, elkezdünk magunk felé figyelni, keressük az értelmet az életünkben, visszatekintünk arra, hogy mit értünk el az életben és milyen életút áll mögöttünk.

Az átmenet a két említett szakasz – a célok felé törekvés és a visszatekintés – között pedig nagyon éles fordulatot jelent, amely jelentős nehézségeket okozhat. 

Kapuzárási krízis

Az emberi létezésünk során belső világunkban gyakran jelennek meg kínzó kérdések, amelyek nem hagynak minket nyugodni. Idővel ezek a kérdések egyre jobban feszítik az egész lényünket. Belső konfliktusok, amelyek enyhítését kereshetjük a külvilágban, miközben a probléma belül van. A külső megoldások egy időre tompíthatják a belső érzéseket – új autó, szerető stb. -, de ha a változás nem érinti a valódi kérdéseket, akkor nem hoznak valódi megoldást a belső krízisekre, így a kapuzárási krízis esetében sem ad valódi megnyugvást.

A válságban, a krízisben lehetőség is rejlik. Mindez fájdalmas és megterhelő, de mégis a helyzet arra mutat rá, hogy változni, változtatni kell. Megfelelő belső munkával az új életszakaszt veszély helyett képesek leszünk lehetőségként látni, és elfogadni, hogy az eddig megoldások már nem működnek, így új megoldásokat, új utakat kell keresni, de olyat amely nem a jelen helyzet nehézségét tompítja, hanem valódi megoldásokat ad. Ezáltal válhat ez az életszakasz a fejlődés és növekedés útjává.

A kapuzárási pánik, a kapuzárási krízis így értékes és tanulságos szakasza az életünknek, amely segít megtalálni a saját valódi értékeinket, irányunkat, önmagunkat. 

Füredi Krisztián szexológus, szexuálpszichológus, pszichológus